A kreativitás, a művészetek iránt való érdeklődés, a szépre való hajlam már gyerekkorban elkezdődik, sőt az óvodás, kisiskolás korú gyerekek igencsak fogékonyak az alkotásra. Legyen az gyurmázás, hajtogatás, sárdagasztás, zsírkrétázás vagy bármi más.

Kreatív műhelyünkhöz azok kisdiákok csatlakoztak, akik vezetett módon szeretnének megtanulni rajzolni, elsajátítani azokat a technikákat, melyek alapul szolgálnak, a különböző formák lerajzolásához. Azon túl, hogy örömmel olyan tevékenységet végeznek a gyerekek, mely elképesztő módon fejleszti őket, a rajzolás közben fejlődnek a gyermek kézizmai, erősödnek az ízületek, és összehangolódik a szem-kéz munka. A biztos ceruzafogásnak köszönhetően könnyebben megy a betűrajzolás, azaz a folyóírás is. A rajzolás azonban nem csak a tanulási készséget fejleszti, hanem a mindennapi élményfeldolgozásban is sokat segít. A gyerekek a napi pozitív és negatív érzéseket, feszültségeket ugyanis képesek rajzban is feldolgozni. 

Felnőtt és gyerekkorban is kiemelkedően fontos, hogy találjunk egy olyan tevékenységet, ami boldoggá tesz minket, de emellett oldja a rengeteg feszültséget bennünk! Mialatt egy gyerek ceruzát ragad és lerajzolja az éppen benne megfogalmazódó gondolatokat, vágyakat, kérdéseket, azzal az agyunk kizárja a külvilág történéseit és csak az adott cselekvésre fókuszálnak, segíti őket akár egy trauma vagy egy örömteli pillanat feldolgozásában. Szavak helyett, sok esetben az alkotás, a rajzolás által fejezik ki gondolataikat érzéseiket. Nehéz, olyan „hobbit” találni, ami egyszerre fejleszt, kikapcsol, ellazít, és örömet okoz.

A foglalkozásokhoz általános iskolás korú gyerekek csatlakoztak, akik adott témában készítettek rajzokat képzett rajztanár segítségével és felügyelete alatt.

Elmondható, hogy a gyerekek feloldódtak, nyíltan és feszültségek nélkül vettek részt a foglalkozásokon, ahol gyönyörű alkotások készültek. A gyerekek igazán kitettek magukért, lesz olyan, ami pályázatra is beküldésre kerül. Gratulálunk nekik és István bácsinak, aki segítette, instruálta őket három délelőttön keresztül